A tövisektől a harcos apácákig: interjú Mark Lawrence-szel
Az oldalon közzétett bejegyzésekből gondolom kitalálható, de imádom a fantasy műfajt, legyen szó könyvekről, képregényekről vagy számítógépes játékokról. Hiába azonban a rajongás, a leghíresebb fantasy írókhoz hasonlóan, sokáig én sem találtam a helyem Tolkien után: vagy agyatlan majmolásokba futottam (lásd: Christopher Paolini Örökség ciklusa), vagy olyan újításokat behozni próbáló alkotásokba ütköztem, melyek minden igyekezetük ellenére nem voltak elég kreatívak/megkapóak/jól megírtak figyelmem huzamosabb ideig való fenntartásához (ilyen volt például Brent Weeks Éjangyal trilógiája).
Aztán egy "szerencsétlen" véletlen miatt (értsd: két órám volt a vonatom indulásáig) egy könyvesboltban ragadtam, ahol kezembe került Mark Lawrence első könyve, a Tövisek Hercege. Anélkül, hogy bármit is tudtam volna róla, belelapoztam, aztán azon kaptam magam, hogy az 50. oldalnál járok, ugyanis az alapkoncepció elszálltságán túllépve (13 éves szociopata gyilkológép a főhős), rögtön megfogott, hogy mennyire zseniális a könyv prózája. Túlzás nélkül állítom, hogy szépirodalmi igényességgel konstruált mondatokkal találkozhat az, aki félreteszi a témával kapcsolatos esetleges prekoncepcióit és ad egy esélyt Jorg (vagy akár Jalan) kalandjainak.
Itt jegyezném meg, hogy a fordítás fantasztikus, Gy. Horváth László félelmetesen jól ültette át a közel sem fordítóbarát mondatokat magyar nyelvre.
Egy hónap múlva már végeztem is az egész trilógiával, melynek imádtam minden sorát, de ami még ennél is lényegesebb volt, a fantasy egy teljesen új ágazata tárult fel előttem: Lawrence-szen keresztül eljutottam Abercrombie-ig, közben párhuzamosan daráltam "A tűz és jég dala" köteteket, majd mikor belefáradtam a rengeteg erőszakba és vérbe, könnyedebb vizekre eveztem és először Patrick Rothfussal, majd Brandon Sandersonnal kezdtem el ismerkedni.
Lawrence könyveit viszont mindig kiemelt figyelemmel kísértem a fenti okból kifolyólag, s bár a második, szintén a Széthullott Birodalomban játszódót trilógiájával már közel sem volt olyan elégedett, izgatottan vártam az új sorozata indulását, melyben egy nőt (pontosabban egy nyolcéves lánykát) tett meg főhősként, és amely (*DOBPERGÉS!*) egy teljesen új univerzumban játszódik. Nem is vártam a magyar debütálásra, a Red Sister megjelenésének másnapján megszereztem magamnak elektronikus formátumban a regényt, és nagyjából egy hónap alatt ki is végeztem azt (a már általam említett szofisztikált nyelvezet miatt mindig kell vagy 100 oldal, míg rá tudok hangolódni Mark történeteire - pláne, mikor eredeti nyelven olvasok tőle).
"It is important, when killing a nun, to ensure that you bring an army of sufficient size. For Sister Thorn of the Sweet Mercy Convent, Lano Tacsis brought two hundred men."
Spoilerek nélkül (és a fenti kezdőmondattal) annyit elárulhatok, hogy nem kellett csalódnom, a Tövisek Királya óta (szerintem) ez a könyve sikerült a legjobban, minden megtalálható benne, amiért a rajongók megszerették munkásságát. A Széthullott Birodalomhoz hasonlóan, Abeth-en sem könnyű az egyszeri embere élete, ugyanis a bolygó napja haldoklik, a vékony földnyelvet, melyen a populációnak sikerült megtelepednie, pedig két oldalról (északról és délről) is egyre vastagodó jégpáncél zárja körbe. Ebbe a szcenárióba helyezi el Lawrence főhősét, Nonát, aki önmaga jogán érdekes karakter, tehát nem csak a hánytatott sorsa, hanem a világról alkotott képe miatt is megérdemli figyelmünket: teljesen hiányzik belőle Jorg és Jalan önzése, mindent megtenne azért a maroknyi emberért, akik közel állnak hozzá. Eme pozitív attitűdjéhez viszont párosul az erőszakhoz való óhatatlan vonzalma, mely miatt számkivetettként tekint magára. Az érdekes világot és a kedvelhető főhőst pedig sikerült egy pörgős történettel, valamint egy emlékezetes főhelyszínnel megfejelni, mivel Nona egy harcos-apáca-képző-kolostor diákja. A Harry Potteren szocializálódott olvasókat minden bizonnyal elfogja majd egy kellemes nosztalgia - bár azt megjegyezném, hogy a jól ismert toposzokat (tanulók közti rivalizálás, ellenszenves tanárok) sikerült ügyesen kifordítani, így azokat is érhetik meglepetések, akik "minden varázsiskolát kijártak már". Mindezek mellett persze ott vannak a világ sorsát érintő nagy kérdések és a trilógián várhatóan keresztülgyűrűző sztorivonalak, de az igazán bravúros, hogy Nona története mégis inkább megmarad karaktertanulmánynak.
Azt gondolom kitalálhattátok, hogy nagy hatással volt rám a könyv, oly' annyira, hogy vettem a bátorságot, és e-mailt írtam Marknak, amiben megkérdeztem, lenne-e kedve egy interjúhoz, amire virtuálisan rá is bólintott (hét kérdést tettem fel, pontosan annyit, ahány könyvet olvastam tőle). Direkt próbáltam kerülni a spoilereket, inkább általánosságban kérdeztem az új világ és a karakterek megteremtéséről, sőt, még az állatkínzás témája is szóba került. Az interjút a kép alatt/a tovább után olvashatjátok.
1. A "Széthullott Birodalom trilógia" után "A vörös királynő háborúja" teljesen más megközelítése volt ugyanannak a világnak, ebből kifolyólag más érzéseket keltett bennem olvasás közben. Viszont az új könyvedben minden megváltozott: Nona az első női főhősöd (habár Kara is elég menő mellékszereplő volt anno), magad mögött hagytad a Széthullott Birodalmat és egy vadi új világot kreáltál, de véleményem szerint a legnagyobb változás, hogy a regény ezúttal harmadik személyben íródott. Mindezek miatt a Red Sister megírása mennyiben volt más a számodra? Egyáltalán miért döntöttél úgy, hogy magad mögött hagyod az univerzumot, ami híressé tett? Mindenképp harcos apácákról akartál írni?
ML: Érdekes, hogy az írókat általában azért istenítik, mert képesek új világokat megálmodni, de az olvasókat valamiért mégis meglepi, ha meg is alkotják azokat. Elég könnyen elunom magam, ezért szeretek új dolgokat kipróbálni. Ezért is írtam a könyvet harmadik személyben: amellett, hogy sokkal inkább illett ehhez a történethez, így jobban be lehet mutatni a különböző mellékkaraktereket, még ha nem is az ő szemükön keresztül nyerünk betekintést az adott világba. Kiszélesedik a látókör, én pedig "hátrálhatok néhány lépést a kamerával", a főszereplők világszemlélete kevésbé torzítja a képet.
2. A karakterek a legfontosabbak minden könyv esetén, ezért először magáról Nonáról szeretnék beszélni: személy szerint imádtam őt, nagyon könnyen megkedvelhető, de azért érdekel, neked mi a véleményed róla? Mit találtál benne érdekesnek, mikor megalkottad őt? Miben különbözik az eddigi főhőseidtől?
ML: Az eddigi főhőseim (Jorg és Jalan) főleg önmagukra koncentráltak, nagyon egocentrikusak voltak, másokra csupán feláldozandó eszközként tekintettek. Éppen emiatt akartam egy olyan karakterről írni, akinek nagyon fontos a barátság. Ezért érdekes számomra Nona: az emberekbe, a barátaiba vetett hite miatt, illetve azért, mert nehezen tud másokkal kapcsolatokat kialakítani. Dühös és sokszor tüskés személyiség, aki nem érti, hogy működnek az emberek körülötte. Azok, akik aszociálisak, egyszerűen jobban meg is becsülik a barátaikat. Számomra ez Nona legmagávalragadóbb aspektusa.
3. Nem akarok spoilerezni azoknak, akik még nem olvasták a könyvet, ezért kissé ködösítve, de rákérdeznék, miért döntöttél úgy, hogy ezt a világot is megfejeled egy "kisebb" csavarral, mint tetted azt a Széthullott Birodalom esetén?
ML: Ezt a kérdést akár úgy is értelmezhetném, hogy "miért akartad az elképzelt világodat még izgalmasabbá tenni?". A kérdés ebben a formában szinte megválaszolja önmagát.
4. A könyveid többsége általában nagy utazásokat mesélt el, ezért érdekelne, hogy okozott-e nehézséget az, hogy ezúttal a történeted szinte teljes egészében egy helyszínen játszódott? Egyszerű volt a Kolostorban zajló eseményeket izgalmassá tenni?
ML: Mint mondtam, szeretem a változatosságot, élveztem, hogy felderíthettem egy új helyszínt, ahelyett, hogy a karaktereimnek végig kellett volna rohanniuk rajta. Gördülékenyen ment a Kolostoros jelenetek megírása, de azt már az olvasóknak kell eldönteniük, mennyire találják élvezetesnek vagy izgalmasnak az ottani történéseket. Számomra azok voltak.
5. Kérlek, ne fogd fel kritikaként, mert a Jacob főpapos jelenetet lenyűgözőnek találtam, de muszáj megkérdeznem... miért "szeretsz" állatokat kínozni? Jorgnak végig kellett néznie, ahogy elég a saját kutyája és a Red Sisterben is van egy elég sokkoló jelenet (amelyben szerepel egy szamár is). Szerinted egy szeretett állat halála formálhatja az adott karakter személyiségét? Esetleg ez egy szimbólum lenne a gyermekkor végére?
ML: Az általam írt hét könyvben összesen két ilyen jelenet van, szóval nem érzem úgy, hogy ezt érdemes lenne behatóbban fejtegetni. A könyveimben sokkal több embert kínoznak meg, és még annál is többet megölnek.
6. Ismét csak kerülni szeretném a spoilereket, ezért így teszem fel a kérdést: szándékodban áll egy Kingéhez/Sandersonéhoz hasonló multiverzum megalkotása? Vagy Abeth-nek semmi köze a Széthullott Birodalomhoz?
ML: Abeth-nek semmi köze a Széthullott Birodalomhoz.
7. Az egész trilógiát egyszerre írtad meg, szóval a harmadik könyv már elkészült, mire kiadásra került az első. Változtattál valamit bármelyik könyvben is a jövőbeli események ismerete miatt? Megkönnyebbülés, hogy magad előtt látod az egész történetet, és nem kell aggódnod, hogyan fejezed be azt?
ML: El kell ismernem, ezáltal tényleg lehetőség nyílik arra, hogy az író újragondolhassa a sztori bizonyos elemeit, illetve akár az egész történetet átértékelje, de az ilyesmi nem igazán jellemző rám. Az egyetlen "nagyobb" változás, amit kieszközöltem, hogy a Red Sister prológusa és epilógusa eredetileg nappal játszódott, de végül ezt éjszakára változtattam, hogy a napszak illeszkedjen a harmadik könyv eseményeihez. Attól viszont, hogy a publikálásuk előtt megírtam a könyveket, például még fogalmam sem volt az első könyv írása közben, hogy mi fog történni majd a harmadikban. Írás közben sosem látom magam előtt az egész történetet, nem tervezek előre, inkább megpróbálok az ösztöneimre hagyatkozni.
